Ex libris könyv

Ex libris - egy kis kultúrtörténet

"A modern iparművészet legdemokratikusabb, legérdekesebb, a sokszorosító művészetnek a nyugati államokban a középosztálybeli könyvbarátok, műpártolók és gyűjtők között legelterjedtebb ága." - így írt az ex librisről Soó Rezső világhírű biológiaprofesszor, a magyarországi ex libris-művészet és - gyűjtés egyik legelső méltatója és művelője.

"Az ex libris készítésének íratlan szabálya, hogy az ábrázolásnak utalnia kell a tulajdonos személyére, érdeklődési körére, vagy arra az eseményre, melyre készült."

Gyakorlatilag a könyvek létrejöttével nevezhető egyidősnek a könyvtulajdonosoknak az a törekvése, hogy valamiképp megjelöljék a birtokukban levő írást, nyomtatványt. Már a legkorábbi időkben is volt példa arra, hogy a könyv birtokosa beírta, bejegyeztette nevét, monogramját, címerét valamelyik lapra, vagy akár a fedőlapra. Később aztán a kézi bejegyzések mellett megjelent a dombornyomás, majd a különféle technikával készült metszetek térhódítása következett be. Ezzel egy időben jelent meg az igény a metszetek esztétikai, művészeti színvonalának emelésére is. Egész röviden összefoglalva ez az ex libris kialakulásának folyamata.

A legrégibb tulajdonjegyként azt a fajansz táblácskát szokták emlegetni, amelyiket Kr.e. 1400-ban, egy papirusztekercsen helyeztek el III. Amenophis könyvtárában. A hagyomány szerint Assur-Ban-Apli híres ninivei könyvtárának agyagtábláit is egyfajta tulajdonosjeggyel látták el, Japánban pedig egy Kr.e. 10. századi tulajdonjegyet tartanak nyilván.

A legkorábbi időkből is fennmaradt olyan metszet, amelyet mai fogalmaink szerint is ex librisnek nevezhetünk, Albrecht Dürer egy fametszete, melyet 1516-ban készített. Mivel tudjuk, hogy a Dürer-család a békési Ajtós községből származott el Nürnbergbe, elmondhatjuk, hogy hazánknak is köze van az ex libris születéséhez.

Az ex libris igazi térhódítása azonban a 19. század végének Nyugat Európájában következett be. Ekkor főleg a kőnyomásos technikával készült ex librisek a legelterjedtebbek, de a század vége felé megjelenik a fotótechnika is, ami jelentősen megkönnyíti a sokszorosítást és ezért gyorsan népszerűvé válik.

Ex libris - egy kis kultúrtörténet - 2. oldal ››